2014. április 21., hétfő

Szünet..!!!

Most már elég volt..köszönöm szépen azoknak akik velem voltak eddig...de most már semmit nem tudok tenni...nagyon remélem hogy nem ez lesz az utolsó bejegyzésem..sziasztok..

2014. április 18., péntek

Hetedik rész

Sziasztok.! Hát nem vagyok elégedett a bloggal. Nagyon nem. Azt hittem, hogy legalább lesznek kommentek, vagy a chatre írtok. Sajnos semmit visszajelzés nincs, hogy milyen a blog, vagy a történet. Ha nem lesz legalább 2 komment ezen a bejegyzésen, vagy csak pár jelzés a chaten akkor kénytelen leszek szüneteltetni vagy bezárni a blogot. Ennek így semmi értelme.
Remélem tetszeni fog a mai rész.
#Törpi



- El sem hiszem, hogy Franciaországban vagyunk. - fordult hasra Serena - 
- Elképesztő ez a hely. - nyitottam ki az ablakot - 
- Na lányok ez is eljött. - jött oda hozzám James, és átkarolt - 
- Mi legyen a mai nap programja?! - kérdezte Carlos -
- Azt hiszem el kéne látogatni az egyetemre, és beiratkozni, után pedig egy kis városnézés?? - vetette fel az ötletet Serena -
- Ez jó ötlet. Legalább egy kicsit megismerjük a város. - mondtam -
Mindenki lezuhanyzott, és átöltözött egy kicsit melegebb ruhába. A srácok egy farmert és pólót vettek fel suprával na meg persze napszemüveg.hogy fel ne ismerjék Őket. Serena egy korall színű farmert, farmer inget, magassarkú bokacsizmát, kalapot és táskát: http://www.cica-net.eoldal.hu/img/mid/858/253498_339975222761039_1052387328_n.jpg
Én pedig egy pink farmert, fekete pólóval, pink magassarkút hozzá tartozó kiegészítőkkel: http://www.mylife19.eoldal.hu/img/mid/175/images--17-.jpg Mindenki kijött a szobából, becsuktuk az ajtót, és elindultunk. Az egyetem nem volt messze tőlünk. A nap ragyogott az égen. Mindenki sietett. Olyan más. A boltok tele voltak emberekkel. Az Eiffel-torony csúcsát végig láttuk, míg oda nem értünk. Elértünk egy nagy épülethez. Az ajtó felé az iskola neve és címere volt rakva. A diákok ki-be járkáltak az ajtón. Volt aki most jött órákra, volt aki ment el. Beléptünk az ajtón. Egy gyönyörű előcsarnokba érkeztünk. Minden csillogott. Egy hatalmas díszes lámpa volt a terem tetején. A recepcióhoz mentünk. Megkérdeztem merre van az igazgatói.
- A második emeleten jobbra az első ajtó.
- Köszönöm szépen.
Valahogy megtaláltuk a lépcsőt. Felmentünk az emeletre. Az emberek megbámultak minket. Főleg a két srácot. Szerencsére mire valaki fel ismerte volna Őket beléptünk az igazgatói irodába. Az igazgató egy nagy bőrszékben ült, nyakkendő és zakó volt rajta. Mint egy igazi vezető.
- Jó napot Uram. - köszönt Serena -
- Bonjour. Látom megérkeztetek.
- Igen.
- Rendben lányok. Köszöntelek titeket iskolánkban. A nevem Lucas Delon. De csak szólítsatok Mr. Delonnak. Itt vannak az órarendek. Holnap már kezdhetek is. A kollégium a másik oldalon van. Ha gondoljátok már ma be is költözhettek. Itt vannak a kulcsok.
- És a fiúkkal mi legyen?! - kérdezte Serena -
- Ha gondoljátok el tudom Őket is helyezni a kollégiumban.
- Merci beaucoup. - mondta Carlos -
- Akkor tessék fiúk a szobakulcsok. Jó szórakozást nálunk lányok. Au revoir.
- Viszlát.
Kiléptünk az ajtón. Gyorsan kisiettünk az iskolából. Elmentünk a cuccokért, és elvittük őket a koliba. A két szoba más-más szárnyban volt. Mi elmentünk a saját részünkre. Egy hosszú folyosón kellett menni, mikor elértünk egy sarokra. Mind a két oldalt szobák. A miénk a 113-as. Az igazgató mondta, hogy egy másik lánnyal leszünk egy szobában. Egy kicsit megrémültem, mivel visszahúzódó típus vagyok. Nem tudtuk melyik oldalon van a mi szobánk, ezért az egyikünk jobbra a másikunk balra ment. Ahogy Serena a folyosó végére ért odakiabált nekem, hogy "meg van a szoba". Odamentem hozzá. Megfogtuk egymás kezét, és beléptünk az ajtón. Egy előszoba fogadott minket. Volt itt TV, hűtő, kanapék. Az egyik ajtó mögül zajt hallottunk, így gondoltuk megnézünk. Egy lány ült az egyik ágyon. Filmet nézett. Hirtelen lehajtotta a laptopját.
- Ezek szerint ti lennétek az új szobatársaim. - állt fel és nyújtotta a kezét - Az én nevem Zsaklin  Buorbon. A tiétek?!
- Az enyém Serena McCarhty.
- Az az enyém pedig Elizabeth Moon. De csak Eli. - mosolyogtam -
- Akkor Serena és Eli. Üdvözöllek titeket. Pakoljatok le, és ha gondoljátok megmutatom nektek a kolit.
- Köszi azt megköszönnénk..- mondtam -

*James szemszöge*

Hát ezt se gondoltuk volna, hogy mi is ideköltözünk. A csajok biztos jól elvannak nekem meg itt kell lennem ezzel a majommal. Főleg hogy hárman leszünk egy szobában. Ha ugyan olyan mint Carlos akkor nekem annyi. Valahogy odataláltunk a szobába. Egy kicsit meglepett amit láttam. Nem erre számítottam. Egy tágas előszobába értünk. Videojátékok mindenhol. A srác pont a fürdőszobából jött ki. Nem láttam az arcát, csak a törölközőt. Hirtelen észrevett és odafordult hozzánk.
- Hali srácok. - elvette az arcától a törölközőt -
- Niall ?! - kérdezte Carlos -
- BTR ?! - kérdezett vissza Niall -
- Igen..- válaszoltam -
- Hogy kerültök ide?! Csak nem az egyetemre jöttetek?!
- Nem..A barátnőinket felvették ide mi meg elkísértük Őket. Így kerültünk veled egy szobába...A többi 1D tag?!
- Egy kicsit szünetet tartunk még én itt vagyok...A többi BTR tag?!
- Ott maradtak Magyarországon. Hova pakolhatunk le? - kérdezte Los -
- Ott a szobánk. Oda tegyétek le a cuccokat, én pedig körbevezetlek titeket. Csak hagy öltözzek fel.
Míg Niall öltözött mi kipakoltunk. Erre nem számítottam, hogy Niall lesz a szobatársunk. Kijött a fürdőből, és elkezdtük utunkat a koliban. Mutogatott erre is arra is. A lányok szintjére értünk. Szembetalálkoztunk a lányokkal. Serena odafutott Loshoz. Adott neki egy csókot, és bemutatta azt a lányt aki mellettük állt. Eli odajött hozzám. Belebújt az ölembe. Niall és Zsaklin egymásra néztek. Mind a kettőjük szemében látszott, hogy mi van?! Lementünk a társalgóba. A legtöbb ember kezében könyv vagy laptop volt. Elkezdtünk beszélgetni az egyetemről, és a bandákról. A csajok megbeszélték mi lesz a holnapi órarendjük..Hát a városnézésből nem lett semmi. Majd legközelebb....

2014. április 12., szombat

Hatodik rész

Kedves olvasóim!
Nagyon sajnálom hogy két hétig nem voltam, csak bent maradósom volt. Így ma meg holnap pár résszel jövök. Vagyis remélhetőleg.  Írjatok bejegyzést, kíváncsi vagyok a véleményetekre.
Előre is köszönöm. #Törpi





Letettem a poharat az asztalra. Lassan kezdtem magamhoz térni. Odamentem Kendall-hoz. Elkezdtem mentegetőzni. Szerencsémre nem vette túl rosszul ezt az egészet. Jade elhívta a bátyát. Néhány szót elcsíptem mit is beszélhetnek. Jade-ről, meg arról hogy régen látták egymást. Jade beszélt a tegnapi napról. Kendall mindent értett, és nem haragudott a húgára, se rám. Odamentem hozzájuk beszélgetni.

*Serena szemszöge*
Szerintem nagyon is összeillenek. Hallottam, hogy jött a postás, így kimentem. Felvettem a leveleket, és bementem a házba. Számla, számla, számla...ohh..és mi meglepetés számla. Az utolsó levelet már automatikusan ledobtam az asztalra. Leesett a földre, de nem törődtem vele. Eli felvette, és megnézte a címzettet.
- Ezt neked címezték. - nyújtotta át a levelet -
- Tényleg köszi.
Felbontottam a levelet. "Kedves Mis. Moon. Szeretettel meghívjuk Önt, és kedves barátnőjét a Université de Metz iskolánkba. Láttuk a tanulmányi átlagjukat, és szeretnénk hogy nálunk tanulnának. Várjuk a válaszukat. Üdvözlettel: igazgató"
Odaszaladtam Eli-hez.
- Nézd mit kaptunk...- mutogattam a levelet -
Elolvasta, és elkezdtünk sikítani. Minden álmunk az volt, hogy ezen az egyetemen tanulhassunk. Most itt az alkalom, hogy megmutassuk a nagyoknak mire is vagyunk képesek. Átmentünk Logan-ékhez megmutatni a levelet. Felajánlottam nekik, hogy itt maradhatnak. Szívesen fogadták, mivel Kenny nagyon odavan Florárét. Logan se akart sehova menni Jade nélkül. Felhívtam nagyit, hogy milyen ajánlatot kaptunk. Nagyon örült neki és gratulált. Azon gondolkodtunk, hogy reggel felhívjuk az iskolát.

Reggeli után felhívtuk az iskolát. Hosszas csörgés után felvették végre a telefont. Elsőnek csak a porta jelentkezett, utána átkapcsoltak minket az igazgatóhoz.
- Jó napot Serena Moon vagyok.
- Jó napot kívánok miben segíthetek? - nagyon udvarias volt a hangja -
- Kaptam Önöktől egy felajánlást miszerint a barátnőmmel helyet kaptunk a maguk iskolájában.
- Értem...Serena Moon és Elizabeth McCarthy?
- Igen mi lennénk azok. És élnénk a lehetőséggel.
- Rendben hölgyem. Mikor tudnának kezdeni?
- Egy hét ha megfelel. Még össze kell pakolnunk.
- Rendben. Egy hét múlva találkozunk hölgyeim. Viszlát.
- Viszlát.
Beszámoltunk mindenkinek a beszélgetésről, és hogy mikor indulunk. Kezdtünk pakolni, mivel Franciaországba költözünk egy kis időre. Sajnáltam a házat. Itt nőttem fel. De azt hiszem jó kezekben lesz.

Egy héttel később mindenki kikísért minket a repülőtérre. Könnyes búcsút vettünk a többiektől. Gombóc volt a torkomban. Sírni akartam, de erős voltam. A srácok felvették a bőröndöket. Adtunk mindenkinek puszit, és beléptünk az utastérbe. Lepakoltuk a cuccainak, és leültünk a helyünkre. Felszállt a gép. Elhagytuk Pestet. Viszlát Magyarország nemsokára jövünk.
Pár órával később leszállt a gép. Kiszálltunk a gépből. Elmentünk felvenni a csomagokat. Mindenki a párjával volt. A csomagok épségben visszakerültek hozzánk. Franciaország már gyönyörű. Kiléptünk a repülőtérről. Teljesen más itt a légkör. Párizs a szerelmesek városa. Nagyon jól megleszünk itt. Lefoglaltunk egy szállodában egy szobát. Míg nem tudjuk hol leszünk elszállásolva ott kell maradnunk. Fogtunk egy taxit, és máris úton voltunk a szállás felé. Megcsörgettem Logan-t, hogy biztonságban megérkeztünk. A taxis hirtelen lefékezett. Megérkeztünk a szállodába. Kifizettem a taxist. Megálltunk előtte. Milyen magas és szép. Beléptünk az ajtón. Odamentünk a portához. Elkértük a kulcsot. Bementünk a szobába. Mindent letettünk, és ledőltünk az ágyra. Itt kezdődött el egy új élet.