Bevezető átírt

Atya ég! Azt hiszem egy picit, nagyon elhanyagoltam ezt a blogot. Hát fejlődtem, és úgy gondoltam, hogy újraírom az egészet, de a régebbiek nem tűntek el. Remélem ez jobban fog tetszeni, és jó szórakozást. xoxo #Törpi 

***

Ordít a zene, nem hallok semmit. A fény csak halványan szűrődik át a redőnyön. A facebookomat nézem, de nem jött semmi üzenet. Már több mint egy hónapja nem beszéltem vele, és már hiányzik. Remélem nincs baja. Egy kis faluban élek Magyarországon, távol a nagyvárosok zajától. Születésem óta itt élek a szüleimmel. Egy igaz barátra leltem ebben a kis faluban, akivel minden egyes titkomat megoszthatom. Igaz az ízlésünk nem egyforma, de hisz az ellentétek vonzzák egymást, azt szokták mondani. Viszont van egy közös álmunk. Mind a ketten találkozni szeretnénk a Big Time Rush tagjaival, akár külön, akár együtt. Mivel Európa szívében lakunk, távol minden híresség turnéútvonalától, ez lehetetlen. Már arra is gondoltunk, hogyha valamelyik szomszédos országba mennének, összegyűjtjük rá a pénzt. De sajnos ez még nem történt meg. Addig is a neten követjük minden egyes lépésüket.
A mai napon valami különös dolog történt velem. Éppen az ablakomból néztem az elhaladó vonatot, mikor jött egy üzenetem. Bíztam benne, hogy esetleg ő az, de nem.

Ez a beszélgetés kamu!

Lecsuktam a laptopot, és gondoltam elmegyek a nagymamámhoz, hátha kapok egy kis sütit. Kikászálódtam a szobámból, felvettem egy mikey egeres pólót, fekete csőnadrággal. A hajamat lófarokba felfogtam. Felhúztam a deszkás cipőm, felvettem a napszemüvegem, és elindultam. A legrövidebb út, az a vasútnál volt, úgy hogy ott mentem. Mikor már az állomásnál voltam, megcsörrent a telefonom. Egy SMS. 
"Hey cute. I'm so sorry that I was not. I'm hope your well. xoxo" 
A szám számomra ismeretlen volt, és ezt tetőzte még, hogy nem is magyar. Semmi, hogy ki lehetett az, semmi jel arra, hogy honnan jött.